Délvidéken jártunk…
A Határtalanul programnak köszönhetően 5 napot töltöttünk Szerbia magyarlakta vidékén, ahol megismerhettük a Tisza-menti magyar tömbvidéket, a Délvidéki végvárakat. Nagy izgalommal vártuk a közös kirándulást Dunaszekcső, Himesháza és Lippó hetedikes diákjaival.
Az első nap első programja pár óra utazás és a határ átlépése után Szabadkán volt, ahol megnéztük a magyar szecessziós Városházát. Körbejártuk a kék szökőkutat, Jakab és Komor szobrait, a Szentháromság szobrot, a Népszínházat, majd végigsétáltunk a Korzón, útba ejtve a kaptáros házat is. Megnéztük a mézeskalácsházat és Mátyás király szobrát és a felújított szabadkai Zsinagógát. Ellátogatunk a szabadkai Magyar Folklór Központba. Majd buszra szálltunk és elmentünk Palicsra, ahol meglátogattuk Szerbia legszebb és legnagyobb állatkertjét majd körbesétáltunk a palicsi-tó partján. Hat órakor leraktuk a szobánkba a cuccainkat majd mentünk vacsorázni és utána egy színházi előadáson vettünk rész. Este sokáig fenn voltunk, a sok élménytől csak nehezen tudtunk elaludni.
A második napunk is egy izgalmasnak mondható nap volt, tele programokkal.
A reggelt a kollégium étkezőjében kezdtük, aztán elindultunk Tóthfalu nevezetes parkjai felé. A templom körül volt a szoborpark, ahol sok fából faragott szobor állt.
A szoborpark mellett van a Délvidék legnagyobb Turul-szobra és Hunyadi János szobra is ott helyezkedik el.
Mielőtt odaértünk volna következő megállónkhoz, azt a feladatot kaptuk, hogy fogjuk meg a kis fekete kecskét, aki a műfüves pálya mellett legelt, ami egy kis idő után sikerült is.
Ezután a közeli Mini-Délvidék parkot néztük meg, ahol lekicsinyítve láthattuk a Délvidéket és körbe is járhattunk.
Buszba szálltunk és rövid utazás után megérkeztünk Zentára, ami olyan hely, mint nekünk Mohács.
Zentán a városházát néztük meg és a toronyba is felmentünk. Itt kaptunk egy kis szabadidőt, amit a városházával szembeni szép parkban töltöttünk.
Traktor utánfutón utazva mentünk el Járáspusztára. Apró István bácsi tanyáján világbajnokságot nyert kuvaszaival találkozhattunk, de voltak még egyéb állatok is.
Ezután elindultunk Magyarkanizsára, majd hajóra szálltunk és így utaztunk a Tiszán. Eléggé hideg volt és ezen sajnos a pokrócok sem segítettek.
Visszaérve Tóthfalura máris mentünk vacsorázni. A vacsora után a műfüves pályán a helyi fiatalokkal fociztunk. Később a Páncél házba jöttek át diáktársaink és ott közösen töltöttünk még egy kis időt, ami egy jó lezárása volt a második napnak.
A harmadik napon reggel nyolc órakor indultunk el Nándorfehérvárra. A Párizs utca és a Mihály kenéz sétálóutca kereszteződésénél megérkeztünk a Kalamegdán parkba. Itt először egy franciáknak állított, de magyarokhoz is kötődő szobrot tekintettünk meg. Ezután három várkapun átkelve megérkeztünk Nándorfehérvár várába. Itt terült szemünk elé a Duna és a Száva találkozása, mely történelmünk egyik leghíresebb csatájának helyszínéül szolgált. Az emlékműnél a történet felidézése után főhajtással és koszorúzással tisztelegtünk. A vár után a fővárosban egy óra szabadidőt kaptunk. Majd megnéztük Szendrő várát, amely Konstantinápoly mintájára épült. Itt tartották fogva Hunyadi Jánost és itt halt hősi halált Kinizsi Pál. Fél hétkor fáradtan, de még mindig lelkesen érkeztünk meg új szálláshelyünkre, ahol kedvesen fogadtak bennünket.
A negyedik napon fél kilenckor indultunk el a Lepenski Vir nevű múzeumhoz, amely körülbelül két és félórányira volt a szálláshelyünktől. Amikor megérkezünk, levetítettek nekünk egy rövid, 15 perces filmet. Miután megnéztük a filmet, körbesétálhattuk a múzeum belső részét. Azt követően indultunk is tovább a busszal a hajóhoz.
A Vaskapu-szorosnál két órán keresztül hajókáztunk, gyönyörű volt. Utána ismét buszra szálltunk és visszaindultunk a hétfőnként zárva lévő Galambóc vára felé. Bemenni nem tudtunk, de tettünk egy sétát a kilátóhoz, a régi kőbányát útba ejtve, így a magasból gyönyörű kilátás nyílt a várra. Miután lejöttünk a hegyről, visszaszálltunk a buszra és már korán a szállásunkra értünk.
Az ötödik napon fél nyolckor indultunk el a Péterváradi erődítményt megnézni. Az ott lévő "részeges órát" is láthattuk, melynek mutatóit felcserélték. Sétáltunk a vár alatt lévő katakombákban, majd a Roda nevű bevásárlóközpontban töltöttük szabadidőnket. Egy óra pihenés után indultunk tovább egy olyan iskolába, ahol magyar nyelven folyik a tanítás. Onnan a helyi tájházhoz mentünk, ahol megnézhettük, milyenek voltak a régi házak, berendezések, népi játékok a Vajdaságban. Egy óra elteltével élményekkel, tudással és barátokkal gazdagodva indultunk vissza Magyarország felé.
Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük!
Gayer Gréta, Pál Alíz, Kovács Johanna, Drobni Dalma,
Lichtmeszné Solt Erika
>>>KÉPEK<<<