„ha már sehova el nem érek, nő hozzám a világ-velem” Kalász Márton szavai hívtak 2024. szeptember 24-én minden érdeklődőt a sombereki Művelődési házba. Iskolánk névadója, Kalász Márton születésének 90. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottunk.

A nemzeti himnuszunk elhangzása után egy részletet tekintettünk meg a Változatok reményre című portréfilmből. Majd az igazgatói köszöntő következett.

Ez az ünnepi alkalom is egy újabb esély volt arra, hogy megemlékezzünk Kalász Mártonról, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költőről, íróról és műfordítóról.

„Kalász Márton 1934. szeptember 8-án, 90 évvel ezelőtt született Sombereken. Itt, a mi falunkban, ahová élete folyamán bármerre járt, mindig visszavágyott. Azon gondolkodott, hogy akár vissza is költözne ide, abba a világba, amihez egész életében ragaszkodott. Időről időre szüksége lett volna a gyermekkori táj visszatérő nyugalmára, de ez valahogy végül nem adatott meg neki. Mi pedig, akik itt élünk ezen a gyönyörű vidéken, Kalász Mártonra emlékeztünk.”

Igyekezetem a hatalmas és példaértékű életpályából kiemelni egy-egy momentumot, amik iskolánk tanulóinak, pedagógusainak, a szülőknek és településünk lakosságának kulcsfontosságúak lehetnek.

Akkoriban Kalász Márton nagyon szerencsés volt, hiszen falusi gyermek létére hozzájutott a könyvekhez. Íróvá válásában nagy szerepe volt tanítójának, Hartmayer Konrádnak és falunk lelkipásztorának Pintz Bálintnak. Pintz Bálint sombereki plébános atya két könyvgyűjteménnyel is rendelkezett. Ő maga pedig kereste azokat a gyermekeket, akik szerettek olvasni és szívügyének tekintette, hogy egy tehetséges gyermek továbbtanulhasson. Majd meghallgattuk a Petőfi Irodalmi Múzeum által rendelkezésünkre bocsátott hanganyagból, Kalász Mártontól, milyen is volt Pintz Bálint egykori lelkipásztorunk könyvtára.

Ezután kitértem arra, hogy Kalász Márton megfogalmazta azt, amit szülőnek és pedagógusnak egyaránt tudnia kell és sosem szabad szem elől veszítenie.

„A gyermekkori élmények meghatározzák az életünket (majd rávetítette ezt saját életére) hogy tulajdonképpen utolsó pillanatunkig azt írjuk, ami eszmélkedő korunkban megfogant az elménkben.”

Nem könnyű feladat és vállalkozás röviden beszélni egy olyan emberről, aki nemes és szép hivatásra indíttatott, indult Somberekről és nem mindennapi életutat járt be. Akinek több mint hat évtizedes munkásságára jellemző volt az örökös megújulás, a fejlődés, ugyanakkor a költészet alapértékeihez való hűség. Kalász Márton tisztában volt vele, hogy a versei nehezen értelmezhetők, de felhívta a figyelmet arra is, hogy az ember gondolatai is bonyolultak. Kihangsúlyozta, hogy a költő, mindig a saját lelkében dolgozó gondolatokat igyekszik az olvasó elé tárni, ezt hívjuk költészetnek. Gondolkodó lénye és hallatlanul finom csöndje, mindenkit a vele való találkozás első pillanatában megfogott. Szakolczay Lajos egyik interjújában vele kapcsolatban azt írta, Kalász Márton csöndjei bölcs csöndek, mélyek és tiszták.

Kalász Márton úgy jutott fel a magyar irodalom csúcsára, hogy 10 éves koráig nem beszélt magyarul. Elmondásai szerint a háború után kitelepített bukovinai székelyektől tanult meg szépen beszélni magyarul. Bartusz-Dobosi László szerint Kalász Márton költészetének alighanem egyik indítéka, lírájának belső feszültséget adó ereje, a kétnyelvűsége volt.”

Az ünnepi műsor alappillére Kalász Márton 2016 karácsonyán megjelent Ki kap szamárkenyeret? című, ifjúkori gyermekverseinek gyűjteménye. A kötetben található versek egy része hangzott el iskolánk tanulóinak előadásában. Az elmúlt tanévben a versekhez a  gyermekek illusztrációkat is készítettek, amiket az előtér falain tekinthetett meg a közönség.

A második osztályosok két Kalász Márton verset adtak elő az ünneplő hallgatóságnak. Felkészítő pedagógus: Komliné Holocsi Ildikó

A harmadik osztályból, Pál Levente, Reith Dominik, Herczeg Noel, Károly Kristóf, Móczó Lilianna, Heim Fruzsina Hédi, Told Villő, Holocsi Boglárka, Krikler Mia Dóra, Hock Maja, Bencze Evelin Hanna, Miltner Lea, Illés Alíz, Reiter Luca, Makarov Sára egy-egy szavalata következett. A harmadikosok felkészítő pedagógusa: Kohlné Engert Klára

A negyedik osztályos tanulók egy Kalász Márton költeményt adtak elő, amihez éneket és zenét is társítottak. Felkészítő pedagógus: Fenyősiné Tóth Georgina, szintetizátoron kísérte őket: Tóth Péter

Egy elbűvölő táncot is láthattunk az alsó tagozatos tánc szakkörös lányok és fiúk előadásában. Felkészítő pedagógusuk: Kófiás Anita és Blum Zsanett

Majd Michelisz Ferenc, településünk helytörténeti kutatója emlékezett Kalász Mártonra, akit személyesen is ismert. Köszönjük Feri bácsinak, hogy elfogadta a felkérést.

Egy fuvola duett lágy dallamai szálltak nemsokára. Móczó Lilianna 3. és nővére Móczó Emmaróza 5. osztályos lányok csodás előadása következett. Felkészítő pedagógusuk: Hartvég Emese

Az 5. osztályból Kisztner Bendegúz, Blum Tamás Benett, Hock Léna, Móczó Emmaróza és Böröcz Bianka Bella léptek a színpadra. Egy-egy kedves Kalász Márton költeményt hoztak magukkal. Felkészítő pedagógusuk: Kernerné Flódung Gabriella

Majd Wirth Imre, aki a Petőfi Irodalmi Múzeum képviseletében volt jelen nálunk osztotta meg ünnepi gondolatait velünk.

A következő percekben Kalász Orsolya meghatottan és hálával a szívében fejezte ki köszönetét az iskolánknak és a településünknek.

A hatodik osztályos diákok egy szívhez szóló dallal zárták a megemlékezésünket. Felkészítő pedagógusuk: Horváth Zoltánné, harmonikán kísérte őket: Ulrich Gyula

Gyuszi bácsi elmondta, hogy ugyanezt a dalt énekelték a sombereki vendégek Kalász Mártonnak, a 70. születésnapján. Akkor ő, meghatottan és boldogsággal a szívében hallgatta a kedves meglepetést.

„Amikor 2022. szeptember 8-án iskolánk ünnepélyes keretek között felvette Kalász Márton nevét, Somberek Község Önkormányzatának jóvoltából egy emléktábla került elhelyezésre az épület falára, ez tulajdonképpen az emlékezés esszenciája. Ha valaki belép az iskolánkba, legyen az diák, szülő vagy éppen vendég, ott fogadja, hirdeti, hogy felnézünk költői nagyságára és az alkotómunkával eltöltött hosszú élet bőséges termését, nem hagyjuk feledésbe merülni.

S ahogyan beljebb haladunk az épületben a Kalász Márton emlékszobába érünk, ahol személyes tárgyai, díjainak, elismeréseinek sokasága között találjuk magunkat.  Igen, iskolánkban megtalálható az emlékezésnek az a szobája, amely egy életútra, Kalász Márton emlékét őrizve, mutatja meg mindazt a hagyományt, értéket, amelyet érdemes megmutatnunk, s őriznünk. Itt szeretném megköszönni Kalász Orsolyának, hogy minden segítséget megad az iskolánknak édesapja emlékének ápolására. Hálásan köszönjük az ajándékokat, igazán nemes és kedves gesztus. Orsolya által felkerül minden diákunk, pedagógusunk és iskolai dolgozónk polcára egy világsikert aratott mű, Kalász Márton fordításában. Jó olvasást kívánok mindenkinek!

„ha már sehova el nem érek, nő hozzám a világ – velem”

Ő már csillagként ragyog az égen, de itt maradtak kötetei, munkái, emlékezete.

Isten, a szívünkben és a gondolatainkban éltesse tovább! Őrizzük meg szép emlékét!”

Égi Veronika

>>>KÉPEK<<<