Június 21-én egy olyan ünnepi alkalom miatt gyűltünk össze, amely iskolánk életének évről évre megismétlődő, szerves része, de diákjaink csak egyszer élhetik át ünnepeltként. Ebben a tanévben 19 végzős diák készült már hetek óta lélekben a ballagásra.

Iskolánkat a 7. osztályos tanulók, szüleikkel és osztályfőnökükkel öltöztették az ünnepi alkalomra díszbe. Emellett a ballagtató és ballagó diákok versekkel, búcsúztatóval és megható dallamokkal tették különlegessé a búcsúzó diáktársak ünnepét. Iskolánk igazgatója beszédében elmondta, hogy 

„Amikor egy kisgyermek megszületik, élete elindul egy úton, ez az út tulajdonképpen maga az élet. Ez az út, lehet egyenes vagy kanyarokkal teli, göröngyös, lejtős, sima vagy meredek, de mindenkinek a sajátja.

Az utunk elején minden léptünket óvják, védik a szüleink. Jelképesen ők jelentik az út menti fákat. Vigyáznak gyermekeikre, nem engedik, hogy letérjenek, hogy eltévedjenek. A kisemberek botladozva lépkednek, a szülők viszont mindig segítik, bíztatják, támogatják őket, hogy el ne essenek.

A mai napon itt a Sombereki Kalász Márton Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában 8. osztályosaink elérkeztek az első útkereszteződéshez. A szüleik és az osztályfőnökük segítségével eldöntötték, hogy melyik irányba indulnak tovább.”

Útravalóként Kiss Jenő gondolatait idézte: 

„Nézz vissza most egy percre, nézz az útra.
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka.
Nézz vissza … aztán ismét csak előre.
S indulj tovább az alkotó jövőbe.”

Ezekkel a gondolatokkal bocsátotta a ballagókat más utakra!

Sok sikert, és emberséget kívánunk nekik szeretettel! Hiányozni fogtok!

>>>KÉPEK<<<