2024. február 12-i héten településünkre és iskolánkba is megérkezett a Wanderschlüssel, vándorkulcs, ami a magyarországi németség betelepítésének 300. évfordulója alkalmából indult útjára az országban.

A kampányt a MNOÖ 2023 februárjában indította el. A cél az volt, hogy megemlékezzünk az 1723-as pozsonyi országgyűlésen elfogadott 103. törvénycikkelyről, mely a németek betelepítésének jogi alapjait tartalmazta. Ez a 300 éves kerek évforduló egy olyan esemény, amely figyelmet érdemel. A kampány szimbóluma egy gyönyörűen festett hartai ládában található kulcs, mely az új haza kulcsát jelképezi. Intézményünk harminchatodikként fogadta a vándorkulcsot.

A szervezési feladatok, már tavaly ősszel elkezdődtek. Schrumann Terézia, a projekt kapcsolattartója elmondta, hogy számos település kapcsolódott a programba, így van lehetőség a fogadására még 2024. év első hónapjaiban is.

Somberekre a láda, benne a kulccsal és azon jellegzetes, gyönyörű tárgyakkal, amiket egyes települések helyeztek bele, az elmúlt héten érkezett Elekről. Az eleki Dr. Mester György Általános Iskola igazgatónője, Csuvarszkiné Sarkadi Ibolya és családja hozta el. Köszönet érte! Igazán megható volt az átadás.

Az ünnepi fogadást természetesen komoly előkészületi munka előzte meg. A tanórákon foglalkoztunk a témával, nemcsak az osztályfőnökök, szaktanárok, hanem Keresztesné Leutschuk Tímea, német tanárnő is külön megszólított minden osztályt és igyekezett minél több információt átadni a gyermekeknek a témával kapcsolatban.

Most következzen egy kis történelem:

„Az 1526-tól a 17. század végéig tartó török megszállás után sajnos a lakosság megritkult. A területeket igyekeztek benépesíteni, először horvátokkal és szerbekkel, majd német nyelvterület felé fordultak. III. Károly 1723-ban megjelent törvénye lehetőséget adott a betelepítésre.” Michelisz Ferenc, helytörténeti olvasókönyvéből sok helyi vonatkozást tudhattunk meg arról az időről is. Pintz Bálint írásából kiderült, hogy Somberekre először 1745-ben érkeztek németek. A legtöbben a Dunán jöttek az ún. Ulmer Schachtel-nek nevezett hajókon. Bárban tartottak pihenőt. A Sauska család birtokában lévő bári és sombereki uradalmába így érkeztek meg a német emberek.

Ígéretekben nem volt hiány. A legfontosabbak ezek közül: a szabadság, a saját föld, ház, állatok, szabad vallásgyakorlat, adómentesség egy időre és a katonai szolgálat alóli mentesség. A betelepülőknek is teljesíteniük kellett néhány feltételt. Ők először megvásárolták a szabadságukat, azután többnyire eladták mindenüket, hiszen új hazát akartak találni maguknak és családjaiknak örökre. Elsősorban katolikus, házas, családos embereket kerestek.

A kedvezmények ellenére, -amiket a császártól kaptak, ha elhagyják hazájukat és Magyarországra költöznek – a sorsuk nem volt könnyű. „A történetírók három szóval jellemezték az ideérkezők sorsát: TOD, NOT, BROT.

Első generáció életét viszontagságos körülmények jellemezték (járványok, betegségek, újjáépítő munkák) TOD

A második generáció még mindig szükségben, nehéz élethelyzetekben élt. NOT

A harmadik generáció, az akinek már került az asztalára kenyér. BROT

Ezután megkezdődött Sombereken is a német lakosság számának növekedése. Templomot építettek a Sauska család támogatásával, iskolát működtettek. A falu általuk egyre gyarapodott.”

A történelmi ismeretek után iskolánkban előtérbe került a barkácsolás is. A legkisebbek rajzoltak, míg a nagyobbak különböző technikákkal ulmi dereglyéket készítettek. Ezekből a munkákból kiállítást is szerveztünk a Művelődési Házban. Köszönjük Éva Veronika és Kófiás Anita munkáját.

Az ünnepi műsor főszervezői: Keresztesné Leutschuk Tímea, Kernerné Flódung Gabriella és Égi Veronika. Természetesen a tantestületből többen kapcsolódtak be egy-egy osztállyal. A második osztályosokat Kohlné Engert Klára készítette fel, az ötödikes tanulókat pedig Horváth Zoltánné. Hálás köszönet azoknak a tanulóknak is, akik vállalták a szereplést és segítettek abban, hogy méltón emlékezhessünk meg a betelepítés 300. évfordulójáról. Köszönjük a Sombereki Német Önkormányzat támogatását is!

A műsor a láda elhelyezésével kezdődött. Két hetedik osztályos lány vállalta, hogy sombereki német népviseletben, az ünnephez méltón behozza a terembe.

Himnuszok hangoztak el a következő percekben. Először Magyarország himnusza majd ezt követte a magyarországi németek himnusza. Ezeket az ötödik osztályosok kórusával közösen énekeltük el. Harmonikán kísért: Ulrich Gyula

Ezután egy rövid videófelvételt láthattunk a történelmi eseményről. Majd Keresztesné Leutschuk Tímea, német tanárnő köszöntője hangzott el. Ebben köszöntötte a tanulókat, a meghívott vendégeket, a jelenlegi és nyugdíjas kollégákat és ismertette a program részleteit.

Majd a hatodik osztályos tanulók német nyelven mondták el a betelepítés történetét. Közben a színpadon elhelyezett paravánon végig követhető volt a betelepítés útvonala, illetve kifejezések kerületek fel rá a témával kapcsolatban.

Ezt követően két költemény következett, amit a már fent említett helytörténeti olvasókönyvben találtunk. Az akkoriban keletkezett népdal szövegét Die Donau fliesst und wieder fliesst címmel németül Bényi Dávid 7. osztályos tanuló előadásában, illetve ennek a népdalnak iskolánk névadója által magyarra fordított változatát A Duna a tengerbe folyik címmel Hoffmann Bálint hatodik osztályos tanulónk adta elő.

Egy dal következett a hazáról, amit az ötödikesekből álló kórus adott elő. Harmonikán kísért: Ulrich Gyula

Majd Keresztes Lilla 8. osztályos tanuló szavalata következett, Josef Michaelis Heimat-los című versét mondta el.

Mondókák, énekek és táncok következtek a második osztályosok előadásában, amik az őseinktől maradtak ránk.

Az utolsó előtti momentuma az ünnepi műsornak a nyolcadik osztályosok előadásában egy színdarab volt, amit a Von einem der Auswandern wollte” szerepjáték ihletett . Az előadás a Schneider családról szól, akik a piacon végig hallgatnak egy toborzó beszédet. A darab segítségével elénk tárult, hogy mennyire nem volt könnyű azt a döntést meghozni, hogy utazzanak-e Magyarországra vagy sem.

Egy dal zárta a programot. A Die Schilcher Krainer zenekar előadásában hallhattuk a Wir sind Donauschwaben Kindes-Kinder című dalt, ami tulajdonképpen az egész történetet összefoglalta.

A lágy dallamok alatt pedig Stefan Jäger festményének részleteiben merülhettünk el, amit a festő a betelepítésről örökített meg.

Az ünnep fényét fokozta a színpad dekorációja, illetve a láda köré elhelyezett jellegzetes sombereki német tárgyak.

Mielőtt a ládát útjára bocsátottuk volna visszahelyeztük a kulcsot és három sombereki vonatkozású értéket tettünk bele: iskolánk névadójához méltón Kalász Márton elhangzott versfordítását, valamint Michelisz József: Heimat-los  és Bauer Mária: Der Schwabenfleiss című versét.

Büszkék vagyunk arra, hogy őseink szorgalmas, becsületes és művelt német emberek voltak, akik jelentős mértékben hozzátettek Magyarország gyarapodásához. Ezt igyekszünk a felnövekvő generációknak átadni és emlékeiket méltón megőrizni.

Égi Veronika

Sehr geehrte Anwesende, liebe Schüler, liebe Kolleginnen und Kollegen, sehr geehrte Gäste!

Lassen sie mich kurz darüber erzählen, warum wir heute hier sind. Vor fast 7 Jahren hatten wir eine Landesweite Kampagne in der Organisation der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen auf dieser Bühne beendet. Damals hieß sie Wanderbündel und bearbeitete die Verschleppung, die Vertreibung der Deutschen aus Ungarn. Diesmal heißt das Projekt Wanderschlüssel und es geht um die Ansiedlung der Deutschen in Ungarn im 18. Jahrhundert. Wir empfangen heute feierlich das Symbol der Kampagne – den Schlüssel- der, den Schlüssel zur neuen Heimat symbolisiert und in einer wunderschönen hartauer Truhe liegt.

Vor 300 Jahren – 1723 – wurde in Preßburg das Gesetz mit der Nummer 103 verabschiedet. Darin wurde die Ansiedlung der Deutschen nach Ungarn gesetzlich geregelt. Daran erinnern wir uns heute.

In unserer Schule beschäftigten wir uns in der letzten Zeit viel mit diesem Thema: die Kinder haben den geschichtlichen Hintergrund kennengelernt, wir haben gezeichnet, gebastelt. Die Kinder der Unterstufe haben vor zwei Jahren die Ulmer Schachte in Baje besucht. Das Ergebnis unserer Tätigkeit können sie hier im Kulturhaus ansehen.

Wir sind die 36sten in der Reihe der Empfänger des Wanderschlüssels von insgesamt 42 Institutionen.

Die Feier zu diesem Anlass geht weiter. Am Anfang standen die Schüler der 5. Klasse auf der Bühne und sangen die ungarische Hymne sowie die Hymne der Ungarndeutschen. Sie wurden von Herrn Gyula Ulrich am Akkordeon begleitet.

Mit dem Kurzfilm hatten wir die Absicht das Thema zusammenzufassen.  Das machen auch unsere Schüler aus der sechsten Klasse ein bisschen anders, in deutscher Sprache. Danach können wir den Text des Volksliedes Die Donau fließt und wieder fließt in zwei Sprachen hören: Deutsch von Dávid Bényi aus der siebten Klasse die Übersetzung in ungarischer Sprache von Márton Kalász  trägt Bálint Hoffman Schüler der sechsten Klasse vor. Ein Heimatlied erklingt gesungen von der fünften Klasse mit Akkordeonbegleitung von Gyula Ulrich. Über die Aussiedlung seiner Ahnen schrieb Josef Michaelis ein Gedicht, das liest uns Lilla Keresztes aus der 8. Klasse vor. Die Zweitklässler haben sich mit Gedichten und Lieder sowie Tänze vorbereitet. Zuletzt sehen Sie einen Vortrag der 8. Klasse der, durch das Rollenspiel „Von einem der Auswandern wollte” inspiriert wurde. So stellen wir uns die Anwerbung irgendwo in Deutschland vor. Zum Schluss hören wir noch ein Lied von den Schilcher Krainer mit dem Titel: Wir sind Donauschwaben Kindes-Kinder.

Ich wünsche Ihnen gute Unterhaltung.

Unser Programm neigt sich dem Ende zu. Wir haben nur noch eine Aufgabe, nämlich der Traditon nachzugehen, etwas in diese schöne Truhe zu tun, das typisch für unser Dorf ist. Die Wahl fiel auf drei Gedichte von drei bekannten schomberger Schriftstellern Márton Kalász, Josef Michaelis und Frau Maria Bauer.

Wir bedanken uns für Ihre Aufmerksamkeit!

Keresztesné Leutschuk Tímea

>>>KÉPEK<<<