2023. szeptember 8-án tartottuk iskolánk udvarán a Kalász Márton emlékszoba ünnepélyes megnyitóját.
Rendkívüli ez a nap, mert ezen a napon született, 89 évvel ezelőtt Sombereken, iskolánk névadója, Kalász Márton, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas, Kossuth – és Magyar Örökség-díjas költő, író, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Írószövetség egykori elnöke, és pontosan egy évvel ezelőtt, 2022. szeptember 8-án vette fel iskolánk ünnepélyes keretek között Kalász Márton nevét, amit azóta büszkén, tisztelettel és felelősségteljesen viselünk. Célunk e tettel az volt, hogy életútját és munkásságát követendő példának állítsuk a tanulók, az itt dolgozók és a településünkön élők számára. A mögöttünk álló évben igyekeztünk ennek eleget tenni. Küldetésünk azonban egyáltalán nem ért véget, sőt. Fontosnak tartjuk, hogy minden tanulónk tudja, hogy ki volt Kalász Márton. Feladatunknak tekintjük, hogy azokat a gondolatokat, azt a szellemiséget, amelyet ő képviselt tovább adjuk közösségünknek, iskolánk tanulóinak. Tervünk, hogy alkotómunkáját, emlékeit példásan bemutassuk, megőrizzük és ápoljuk.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egy év elteltével újra együtt voltunk és Kalász Mártonra emlékeztünk, itt Sombereken.
Mit jelentett számára a szülőfaluja? A Jelenkor Irodalmi és művészeti folyóiratban 1969-ből találtam egy interjút Kalász Mártonnal, ahol erre a kérdésre a következőt felelte:
„a vidék, ahol születtem, Somberek… Som… berek… Bár most már ott se som, se berek. De a táj mégis olyan, mintha lenne. Dombok bokrokkal. Se túl lágy, se túl kemény. Az egész vidék bennem van.”
Azon a településen, ami olyan fontos volt számára, személyes tárgyaiból egy emlékszobát nyitottunk. A szoba létrejöttét Kalász Márton lánya, Kalász Orsolya kezdeményezte, aki idén májusban édesapja hagyatékából személyes tárgyakat iskolánknak ajándékozott. De hogyan is történt mindez?
Egy évvel ezelőtt az ünnepi műsor után, Orsolyával beszélgettünk, mindketten meghatódott hangulatban voltunk. Megemlítette, hogy elfogadnánk-e édesapja írógépét. Én természetesen igent mondtam és örültem a felajánlásnak. Akkor arra gondoltam, milyen nagy dolog lenne, ha meg tudnánk mutatni a tanulóknak azt az eszközt, amin oly sok magasztos vers született. Nem beszélve arról, hogy írógépet a mai gyermekek csak nagyon ritkán látnak.
Azután a rendezvény befejeződött, elbúcsúztunk egymástól és megígértük, hogy kapcsolatban maradunk. Eljött a május és Orsolya keresett azzal, hogy több minden eszébe jutott, elfogadjuk-e? Videóhíváson keresztül megmutatta édesapja dolgozószobáját, végigvezetett a személyes tárgyakon. Megbeszéltünk egy időpontot. A szállítás előtti napon még egyszer beszéltünk, ekkor ő elmondta, hogy arra gondolt, mi lenne, ha édesapja díjait, elismeréseit is elvinnénk és kiállítanánk az iskolában. Óriási megtiszteltetés lenne, válaszoltam. Somberek Község Önkormányzatának és a Sombereki Német Önkormányzatnak köszönhetően sikerült a felajánlott tárgyakat, leszállítani Somberekre. Itt szeretnék köszönetet mondani Csoboth Tamásnak, településünk polgármesterének, hogy mindenben támogatta és segítette a munkánkat. Így kerültek hozzánk, Orsolya jóvoltából jellegzetes bútordarabok, könyvek, okmányok, festmények, dísztárgyak valamint rengeteg díj és elismerés. A megnyitó napján sem érkezett üres kézzel. Ezeket is nagyon köszönjük, biztos vagyok benne, hogy általuk még szebb és értékesebb lesz a szoba.
Azután eljött a nyár. Minél többet pakoltuk és rendezgettük a hagyaték nálunk lévő részét a könyvtárban, annál inkább az fogalmazódott meg bennünk, hogy valójában felbecsülhetetlen, mekkora kincs birtokában vagyunk. Óriási értéket képviselnek verses kötetei, saját könyvei, amelyek műveltségéről és széles látóköréről tesznek tanúbizonyságot. Ezen kívül a polcokon foglalnak helyet azok a könyvek és folyóiratok, amelyekben cikket írt, vagy amelyek róla szólnak. Az elkövetkezendő évek munkája lesz, hogy ezeket is rendszerezzük, mint ahogy a dokumentumait is. A díjak, elismerések, amelyekben részesült egy vitrinben láthatóak, egy helyen. Számos okirat, oklevél, kisplasztika tanúskodik arról, hogy ez az életmű óriási és nem mindennapi.
A nyár folyamán sikerült véghezvinni az emlékszoba kialakítását. Itt köszönöm meg a segítséget Dr. Ferkov Jakabnak, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum nyugalmazott igazgatójának, Michelisz Ferencnek és tantestületünk valamennyi tagjának. Michelisz Ferenc sok mindenben a segítségemre volt, ő személyes kapcsolatot ápolt Kalász Mártonnal, több tárgynak tudta a saját történetét. Ő mondta el, hogy a festményt a szülőházáról, Somberek adta ajándékba egykor Kalász Mártonnak.
Somberek község vezetői és lakói 2004. augusztus 19-én választották díszpolgárrá, az emlékszobában megtalálható az erről szóló oklevél és az egyedi, erre az alkalomra készíttetett váza is.
Rittlinger Mátyás, Kalász Márton unokaöccse is több fényképet, folyóiratot ajánlott fel iskolánknak, ami segíti majd a munkánkat. Ezeket is nagyon köszönjük!
Igen, itt van az emlékezésnek az a szobája, amely egy életútra, Kalász Márton emlékét őrizve, mutatja meg mindazt az értéket és hagyományt, amelyet érdemes megmutatnunk, s őriznünk.
Valószínűleg nem sok iskola mondhatja el, hogy névadójának személyes tárgyai megtalálhatóak a falain belül. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy díjak sokaságát rejtegeti.
Amikor egy iskola, egy település emlékszobát avat, nem csupán egy híresség utolsó lakhelyét teszi láthatóvá a közönség számára, hanem önmagát, saját létezését is. Ezáltal nem egy hely a sok közül, hanem a hely, ami megkérdőjelezhetetlenül ad valamit a világnak.
Az íróban, a költőben az embert sokkal mélyebben közelíthetjük meg, ha külső megjelenését, környezetét, mindennapi használati tárgyait, szokásait is megismerhetjük. Különleges érzéseket támaszthat fel bennünk az íróasztala, az írógépe, az íróasztalon álló egyedi lámpa, kopott írószerszámok, levélnehezékek, a polca, Kalász Orsolya közbenjárásának köszönhetően az összes megjelent verses kötetével, ezeket kiegészítve a műfordításaival is. Így már teljes a gyűjteményünk. A falon festményei, egyedi képei kaptak helyet, igyekeztünk ugyanúgy elhelyezni, ahogyan a lakásában is volt.
Köszönetet mondok Kalász Orsolyának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az emlékszoba tárgyait, és köszönöm mindazoknak, akik ötleteikkel, kétkezi munkájukkal hozzájárultak a helyiség és környezetének méltó kialakításához. Ezután, szeretnénk lehetőséget biztosítani mindenkinek, hogy megtekintse a szobát, és eltölthessen ott egy kis időt. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!
„Egy emlékszoba hivatása nem(csak) az, hogy visszarepítsen bennünket a múltba, hanem hogy az ott látottak ismeretében, élményeinket és emlékeinket felelevenítve a jövőbe tekintsünk.”
Az ünnepélyes megnyitón szereplő tanulóink: Szabó Zita, Keresztes Lilla, Keresztes Marcell, Emmert Liána. Ők egy-egy Kalász Márton verset mondtak el.
Zenés előadással kedveskedtek a vendégeknek: Gayer Gréta, Gayer Gergő és Hoffmann Bálint.
Kedvenc versét Kalász Mártontól, olvasta fel a megjelenteknek: Kalász Orsolya, Bálint von Berg, Rittlinger Mátyás. Megható szavakkal emlékezett Radics Péter, aki a Petőfi Irodalmi Múzeumtól volt jelen nálunk.
Végül az emléktábla megkoszorúzása következett. A család, a Sombereki Kalász Márton Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói, dolgozói, és Somberek Község lakói nevében Kraft Ábel, a diákönkormányzat vezetője helyezte el az emlékezés koszorúját.
Majd mindenki számára megnyitottuk a Kalász Márton emlékszobát. Kalász Orsolya hozott egy vendégkönyvet is, kérjük a kedves látogatókat, osszák meg velünk személyes üzeneteiket a Kalász Márton emlékszobával kapcsolatban.
„Végtelenül büszke vagyok arra, hogy iskolánk Kalász Márton nevét viseli, büszke vagyok a tanulóinkra, a kollégáimra a lendületes munkájukért, a kimagasló sikereikért, a családias hangulatért az iskolában, és a tevékeny mindennapokért.
Hiszem, hogy ma itt lenn, és ott fenn is ünneplőbe öltözött a két világ. Hiszem, hogy látnak, figyelnek bennünket, és óvják lépteinket. Hiszem, hogy büszkén tekintenek le ránk, végtelen szeretettel.”
Égi Veronika
igazgató
>>>KÉPEK<<<