Március 22. már 30 éve a víz világnapja. Először 1993-ban ünnepelték meg. Az első osztályos tanulókkal mi is megemlékeztünk erről a napról. 

A tanóra elején elmeséltem a gyerekeknek a kis kolibri meséjét, aki a szájában vitte a vízcseppeket, hogy segítsen eloltani az erdőtüzet. Bár a többi állat kikacagta, hogy így úgysem ér el eredményt, a kis állat mégis megtette azt, amit tudott. 

Ebből a meséből kiindulva megbeszéltük, hogy a Földet hiába hívják kék bolygónak, az ivóvíz egyre kevesebb, ezért takarékoskodnunk kell. Bemutattuk azt is, hogy bizony minden harmadik embernek nem jut elegendő víz. Ha a pazarlást így folytatjuk, hamarosan már az emberiség fele, majd kétharmada szomjazni fog. 

Egy kisfilm segítségével összegyűjtöttük, hogyan tudunk mi, gyerekek vigyázni a vízkészletre. Megígérték, hogy ezentúl jobban odafigyelnek, hogy kézmosáskor, fogmosáskor, zuhanyzáskor kevesebb vizet folyassanak, s erre figyelmeztetni fogják szüleiket is. 

Ezután elmentünk a Szociális Otthon előtti patakhoz, ahol már szinte alig csörgedezik a víz. Elmeséltem, hogy az én gyerekkoromban még sokszor kilépett a víz a medréből és elborította a kiskerteket. 

Ezután elmutogattuk a víz körforgását, s megbeszéltük azt, hogy az esővizet jobban szeretik a növények, mint a csapvizet. Ezért érdemes azt a kevés esővizet is felfogni és újra hasznosítani. 

Ebéd előtt gyakoroltuk a takarékos kézmosást, majd technikaórán szennyezés nélküli, tengeri élőhelyet barkácsoltunk. 

A gyerekek nagyon élvezték ezt a napot! Igazán jó volt látni, hogy mennyire megérintette őket a szomorú valóság. 

Kohlné Engert Klára
osztályfőnök

>>>KÉPEK<<<