Német népismeret órákon sokat beszélgettünk falunk múltjáról, történetéről. Észrevettem, hogy a gyerekek szinte napról-napra elmennek értékeink előtt, de nem tudják, hogy mit jelképeznek, miért vannak.

Ezért elhatároztam, hogy a tanév utolsó heteiben megmutatom nekik Somberek gazdagságát, szépségét. Többször ellátogattunk a Német Tájházba és a Hagyományok Házába is. Megnéztük a régi iskola épületét, tanultunk a volt óvódákról, megismerkedtünk községünk emlékműveivel, szobraival.

E projekt zárásaként 2022. 06. 14-én egy túrát szerveztem a 3.-os és a 4.-es tanulóknak. Meglepetésként szántam, hogy megmutatom nekik a szerb templomot. Megkértem Perkátlics Arankát, hogy tegye számunkra lehetővé, hogy a gyerekek megismerhessék a templomot és a benne rejlő felbecsülhetetlen értéket. Michelisz Feri bácsi elmondta a templom történetét, bemutatta a részeit. Megtanultuk, hogy a férfiaknak és a nőknek külön helyük van a templomban, és a szentélybe csak a férfiak és a pópa léphet be. Azt is megtudtuk, hogy a templom védőszentje Szent György, és minden évben csak az ő tiszteletére van szentmise. Feri bácsi kihangsúlyozta, hogy a templom gondnokai Perkátlics Aranka és a húga, Perkátlics Jubica. Nekik és az édesapjuknak köszönhetjük, hogy ez az érték itt Sombereken megmaradt. Aranka nénitől szerb köszönéssel búcsúztunk el.

Ezután Frau Csikós-t, iskolánk volt német tanárát kértem fel, hogy a tanösvény irodalmi részéről meséljen nekünk. Átismételtük a - Josef Michaelis, Pinz Bálint, Kalász Márton - sombereki hírességekről tanultakat, s megismerkedtünk Bauer Mári néni életével is.

Megtanultuk, hogy a templomi harangozásoknak szabályrendszere volt, s a szabályoknak megfelelően harangozhattunk is.

Frau Csikós azt is elmesélte, hogy régebben a földterületeket dűlőkre osztották, s egyik közülük a „Schneeberg” volt.

Miután ezeket az ismereteket mind magunkba szívtuk, az alsó faluban lévő játszótéren pihentünk meg. Útközben megnéztük a Szent János szobrot, valamint Josef Michaelis költő és Michelisz Feri bácsi szülőházát is. Amikor megpillantottuk a jelenlegi Szociális Otthont, a volt Sauska kastélyt, átismételtük a legendáját is.

Egy kis játék után a szerb temetőt néztük meg. Összehasonlítottuk a sírokat a katolikus temető sírjaival, aki akart, rajzot is készíthetett a sírkövekről.

Ezután a kis földúton elmentünk a „Schneeberg”-be. Itt benézhettünk egy présházba és pincébe is. Megtanultuk, hogy régen a nagyszülők a falvakból kiköltöztek a présházakba, s ott élték le az életüket. A gyerekeiket és az unokáikat vasárnaponként a szentmise után látogatták meg. Majd a közös ebéd után ismét visszatértek a présházakba.

Utunk alatt sokat tanulhattak a tanulók. Házi feladatként nyárra azt kapták, hogy keressenek még értékeket, ismerkedjenek meg a falu határával is.

Remélem, hogy sikerült a gyerekekben elvetnem szülőfalunk iránti tiszteletük csíráit, s tudatosítani bennük, hogy az értékeinket védeni és becsülni kell!

Kohlné Engert Klára
szaktanár

>>>KÉPEK<<<