Mivel iskolánkban német nemzetiségi oktatás folyik, ezért német népismeret órákon ismerkedünk a magyarországi németek életével, szokásaival, hagyományaival.

A 3. és a 4. osztályban egyik témánk a régi iskola, iskolai élet volt. Megismerkedtünk a régi iskola épületével, a tanterem berendezésével. Tanultunk arról is, hogy az osztályokba 40 fő feletti gyermeklétszám járt. Már azt is tudjuk, hogy egy osztályban több évfolyam tanult. Egy tanító tanította a gyerekeket elsőtől hatodik osztályos korukig, hiszen akkoriban az általános iskola csak hatosztályos volt. A tanulóknak csak négy tantárgyuk volt: olvasás, írás, számolás és hittan. Minden reggel a tanítást imával kezdték és délben imával zárták.

Néhányan közülünk a nagyszülőktől palatáblát, palavesszőt is tudtak még hozni. Kipróbáltuk ezeket, gyakoroltuk az abakuszon a számolást is.

Nagyon kedveltük, amikor a tanár néni a régi iskolai életről, saját élményeiről beszélt. Különösen érdekeltek bennünket a régi iskolai fenyítési módok. Megtudtuk, hogy régen bizony nem bántak a tanárok olyan kesztyűs kézzel a tanulókkal, mint ma. A szülők is sokkal szigorúbbak voltak a gyermekeikkel szemben. Ehhez kapcsolódva vidáman harsogtuk az „Ene, bene, Tintenfass…” kezdetű kis versikét is.

Egyik órán a tanár néni azt mondta, hogy hozzunk a következő tanórára igazi madártollat és tintát. El sem tudtuk képzelni, hogy honnan tudunk ilyen dolgokat beszerezni. A következő órára szinte mindenki hozott valamit. Izgatottan vártuk, hogy mi lesz a dolgunk. A tanár néni elhozta a régies írású német ábécét, s nekünk tintával és madártollal kellett azt lemásolnunk. Még el sem kezdtük a munkát, máris tintás volt a kezünk, az arcunk. A tanóra végén boldogan néztük meg egymás munkáit. Megértettük a tanár nénit, aki azt mesélte, hogy milyen könnyen lehetett pacát ejteni a füzetben.

Nagyon érdekes volt számunkra ez a téma!

Örülhetünk, hogy nem a régi korban élünk! Bár bizonyára annak a kornak is megvolt a szépsége!

Kohlné Engert Klára

>>>KÉPEK<<<