Kedves Ballagó Diákok! Tisztelt Vendégeink, Szülők, Nagyszülők!
Kedves Kollegáim!

Nagy szeretettel köszöntöm a 2020-2021-es tanév ballagási ünnepségén a már-már felnőtt búcsúzó diákokat, az őket ballagtató osztályfőnököt, a kedves Szülőket, meghívott vendégeiket, valamint iskolánk valamennyi munkatársát és minden kedves jelenlévőt.

A ballagás egy olyan ünnep, amibe mindig egy kis szomorúság keveredik, hiszen a búcsúzás pillanata mindannyiunkban vegyes érzelmeket teremt. A ballagók végre megszabadulhatnak minden kötöttségtől, a felelésektől, a dolgozatírástól, de még ide kötik őket a barátok, a csínytevések, a közös programok.

Kedves Nyolcadikosok!

Mindig kiemelt helyet foglaltatok el a szívemben, hiszen 2012 szeptemberében, azaz 8 évvel ezelőtt 10-en szálltatok fel iskolánk „vonatára”, amelyet én indíthattam útjára és irányíthattam négy tanéven keresztül.

Szeretnék egy kicsit visszarepülni az időben, és emlékezni, hogy mi is történt ez alatt a 8 év alatt. 2012 februárjában megtudtam, hogy én leszek a leendő első osztály, azaz a Ti tanító nénitek. Az iskolai beiratkozásra elkísértétek szüleiteket és ügyesen elmondtátok, hogy honnan jöttök, hol laktok, hány évesek vagytok, s mikor születtetek. Csodálkoztam, hogy milyen jól tudjátok ezeket a fontos ismereteket. Ez után meglátogattalak Benneteket a sombereki, a görcsönydobokai és a palotabozsoki óvodában.

Hogy mi volt a véleményem rólatok? Láttam, hogy nagyon aranyosak vagytok, de azt is tudtam, hogy nem fogok unatkozni.

2012. szeptember 1-jén eljött a nagy nap, amikor átmentünk értetek az óvodába az ötödikes gyerekekkel. Ott álltatok a táskával a teraszon meglepődve, várakozással telve, hogy mi lesz most veletek. Mit kell csinálni az iskolában, ki ez a néni, és mit akar tőletek!

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem meg Veletek a munkát:

„Kedves Első Osztályosok! Szeretettel fogadlak benneteket iskolánkban. Örülök, hogy a Sombereki Iskola tanulói lettetek, s bízom abban, hogy jól fogjátok érezni magatokat. Úgy hallottam, hogy az óvodákból nagyon ügyes, nagyon szorgalmas gyerekek jöttek ide, hogy megtanuljanak írni, olvasni, számolni, és még nagyon sok érdekességgel megismerkedhessenek. Biztos vagyok benne, hogy vidáman telnek majd a napok, s persze a játék mellett már munka és tanulás is vár Rátok. Figyeljetek Rám, fogadjátok meg tanácsaimat, legyetek sikeresek, gyűjtsetek sok dicséretet, szerezzetek sok örömet szüleiteknek!”

Aztán elindult veletek az „iskola vonata”, amelyen néha úgy éreztétek magatokat, mintha a leggyorsabb szuperexpresszek sebességének érzésével száguldanátok, néha pedig egy ócska teherszállító lassúságával vánszorogna. Hol felszálltak tanulók erre a vonatra, hol meg leszálltak, s másik iskolában, másik országban folytatták útjukat.

Nem volt egyhangú az eddigi életetek.

Erre nézzünk néhány fontosabb állomást, eseményt:

• Nem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, amikor a szünetek végén rendszeresen a Kicsi a rakás, nagyobbat kíván című játékra léptem be az osztályba. Azaz egymás hegyén, hátán voltatok.
• Azt is tudom, hogy a kedvenc játékotok a disznóvágás és a földön csúszkálás volt. Rendkívüli alkalomnak számított az, ha becsöngetés után a padotokban ülve találtam rátok.
• Felejthetetlen élmény volt a bikali kirándulás is, amikor rendszeresen kereshettelek Benneteket, mert soha nem ott voltatok, ahol kellett volna. Még ma is előttem van az a kép, amikor fáradtan ültetek a padon a bikali élményközpont bejárata előtt. Persze csak azután, miután mindannyian többször is kipróbáltátok a kalodát.
• Részt vettetek a községi rendezvényeken is. Még ma is látom azt a csillogást a szemetekben, amikor népviseletbe öltözve a lakodalmas menet tagjai voltatok, s amikor mondókákat és gyermekjátékokat játszottatok el a nemzetiségi napon.
• Az alsó tagozaton minden tanévet nálunk a kertben cseresznyézéssel, a horgásztónál pedig szalonnasütéssel, pecálással és játékkal zártunk. Erre a kirándulásra a szülők is mindig elkísértek bennünket. A hagyományt a fölső tagozatban is folytattátok grillezéssel, közös főzéssel, pizzázással.
• Amikor 5. osztályba léptetek, osztályfőnökötök Gabi tanár néni lett, aki mindent megtett értetek. Sokat fáradozott azért, hogy tisztességes és becsületes embert neveljen belőletek! Bár okoztatok Neki elég fejtörést, de Ő a felmerülő problémákat mindig nyugodtan, megfontoltan oldotta meg.
• Emlékszem, amikor osztályfőnökötök vezetésével igen színvonalas március 15-i műsort adtatok elő.
• Ti voltatok az iskola 40 éves szülinapjára megrendezett műsoron a visszaemlékezés házigazdái, a főszereplők.
• A megújult napköziotthont átadó műsor is a Ti osztályotokhoz fűződik.
• Színvonalas ballagási ünnepséggel búcsúztattátok el tavaly a ballagó 8. osztályosokat.
• Osztályfőnökötöknek sohasem kellett azon izgulnia, hogy a műsorokon az infotechnika cserbenhagyja, hiszen ebben az osztályban több hozzáértő tanuló, azaz rendszergazda is van. A tudásuk, a tanácsuk nagyon fog hiányozni az elkövetkező években.
• A hitélet is fontos volt számotokra, hiszen Helga tanár néni irányításával karácsonyi betlemes játékot és passiót adtatok elő.
• Az adventi időszakban mézeskalácsot sütöttetek, beneveztetek a betlehemkészítő versenybe, sőt még grillezéssel egybekötött játékdélutánokat is szerveztetek.
• Ügyesek voltatok Mikulásokként és Krampuszokként is. Iparkodtatok örömöt és felejthetetlen élményt szerezi gyereknek, felnőttnek egyaránt.
• Büszkék vagyunk kiemelkedő tanulmányi és sport eredményeitekre is: Rendszeresen és eredményesen vettetek részt a különböző szintű matematika, német népismereti, német és magyar nyelvű vers- és prózamondó versenyeken, fotópályázatokon, informatikával kapcsolatos versenyeken. Sőt még vendéglátós vetélkedőn is kiemelkedően teljesítettetek.
• Tanáraitok irányításával különböző pályázatokon is részt vettetek. Ötödik osztályos korotokban egy irodalmi pályázaton különdíjat és pénzjutalmat kaptatok.
• Majd a Neue Zeitung pályázataira készítettetek értékes és igényes alkotásokat.
• Nagy örömmel fogadtuk, hogy két tanuló közületek kiváló eredményt ért el matematikából (48 és 46 pontot az 50-ből) a középiskolai felvételi vizsgán. A Mohácsi Kisfaludy Károly Gimnáziumban 190 tanuló írta meg a feladatsort, s közülük hárman értek el 45 pont feletti eredményt matematikából. Büszkék vagyunk arra, hogy ketten a sombereki iskola tanulói vagytok.
• Két tanuló tagja volt Miskolcon, egy tanuló Szombathelyen a Kis iskolák országos atlétika versenyén iskolánk leány csapatának, ahol 1. helyezést értetek el.
• Szívesen vállalkoztatok arra, hogy a Mohácsi Természettudományos Élményközpontban szervezett Robotika oktatáson a tudásotokat tovább bővítsétek.
• Hárman közületek Martin Lang tanulmányi ösztöndíjban is részesültetek.
• Emlékszem a jelmezbáli jeleneteitekre. Különösen az utolsóra, amikor 7. osztályosként színes ceruzáknak öltöztetek, s találgatnunk kellett, hogy melyik szín kit rejt. Osztályfőnökötök vezetésével és a szülők támogatásával ekkor egy igencsak jó hangulatú, sikeres iskolabált szerveztetek.
• Bizonyára szép élmény lesz számotokra visszagondolni a Sombereki Halastóhoz, a Szentkúthoz, a Nagyfához tett gyalogtúrákra, valamint Siklós-Máriagyűdre, a székelyszabari Natúr Életmód Tanyára, Kiskőrösre, Budapestre, a zselici Csillagparkba és a Katica-tanyára tett kirándulásaitokra.
• Iskolás éveitek alatt eljutottatok színházba, cirkuszba is. Többször a szüleitek is elkísértek Benneteket.
• A korcsolyázás örömeit és nehézségeit már 3. osztálytól kezdődően megtapasztalhattátok.
• Ti még eljuthattatok HATÁRTALANUL! kirándulásra is Erdélybe. Olyan helyeket, városokat láttatok, ahová nem sok ember juthat el az életben.
• Végül szeretném megjegyezni, hogy Ti vagytok az első olyan osztály, akiknek a leghosszabb ideig, azaz 6 évig ugyanabban a tanteremben volt az osztályotok, valamint akik egymást követő két tanévben élték át a tantermen kívüli digitális munkarend élményeit.

Kedves Ballagók!

Számotokra ez a mostani búcsú örökre szól. Ti még egyszer, így, soha többé nem álltok majd az iskolaudvaron. A mai nappal új lehetőségek várnak rátok, melyek most biztos félelemmel töltenek el titeket. De ez a bizonytalanság a változások velejárója. Biztosan nem lesz könnyű, de ki kell tartanotok. Ha meginogtok bármikor, és segítségre van szükségetek, nagy örömmel látunk benneteket, és szívesen adunk tanácsot nektek.

Bízunk bennetek, hogy választott iskolátokban helyt álltok, és sok jót hallunk még felőletek.

Kedves Ballagó diákok!

Gondoljatok csak néhány pillanatig azokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során. Elsősorban szüleitekre, családotokra gondolok. Ők mindig mellettetek lesznek, támogatnak, szeretnek.

Köszönettel tartozunk nekik mi is, hogy velünk együtt tudtak munkálkodni, nevelgetni, formálgatni titeket.

Fogadjátok el tőlem útravalóként Schiszler Vilmos, sombereki költő „A fény felé” című költeményét, melyet elolvasva mindjárt Ti jutottatok eszembe:

A fény felé

Amikor a vihar elül,
és az árnyak nem imbolyognak,
a csend hangja rezdül,
belülről szólítanak.

Szemből jön a fénysugár,
bevilágít nyitott ablakon,
hívnak, várnak reád,
indulj el utadon.

Nem kell félned semmitől,
hisz, szereted önmagad,
erős vagy így, van miből,
szeretni másokat.

Senki meg nem másíthat,
a fény felé haladj.
Senki tévútra nem állíthat,
ez a te utad, ezen az úton maradj.

Kedves Ballagók! Szívből kívánom mindannyiótoknak, hogy életetek teljes, sikeres és boldog legyen!

Köszönöm a figyelmet!

>>>KÉPEK<<<