A Magyar Országgyűlés 2017. decemberi 12-i ülésén határozatába foglalta, hogy minden év február 22-én, a Magyar Mozgáskorlátozottak Halassy Olivér Sportegyesülete 1970-es alapításának napján ünnepeljük a Magyar Parasport Napját. Az első megemlékezésre így 2018. február 22-én került sor.
Iskolánk tanulóinak az idei tanévben ebből az alkalomból a fennálló járványhelyzet miatt osztályszinten biztosítottunk különböző érzékenyítő programokat.
Az 1. osztályban a témát egészen óvatosan próbáltam megközelíteni. Mivel osztályunkba jár egy hallássérült kisfiú, így mi szeptember elején már egészen sok mindent megbeszéltünk a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatban.
A Magyar Parasport Napját mi egy puzzle játékkal kezdtük. A gyermekeknek fogyatékossággal élő emberek képeiből mozaikkép darabjait kellett összerakniuk egésszé. Én kifejezetten olyan képeket választottam, amiket rajzoltak. Ezeket a kis csapatok ügyesen ki is rakták, majd megbeszéltük, hogy kiket és miket látnak a képeken.
Ezt követte egy prezentáció, melynek segítségével beszélgettünk a fogyatékossági típusokról, a parasportokról és a paralimpiáról.
Testnevelés órán ismerkedtünk a látássérültek világával. A feladat egy könnyebb akadálypálya teljesítése volt, bekötött szemmel egy látó társ segítségével. A játék végén a gyermekek érzései nagyon különbözőek voltak. Nagyon érdekes volt hallgatni, mit érzett az, akit vezettek és hogyan boldogult, aki segítette a másikat. Többen félelmet fogalmaztak meg, mely szerint nem volt jó, hogy nem láttak semmit. A segítőt pedig jó érzés töltötte el, hogy felismerte miben segíthet.
Majd bekötött szemmel leültek egy körbe és csörgőlabdát gurítottak egymásnak néma csendben. Mindenki nagyon figyelt, hogy merre jár a labda, ami tényleg nem olyan egyszerű feladat.
Ülőhelyzetben sportjátékot előkészítő kisjátékot, mini röplabdát játszottunk, lufikkal. A játék érdekesnek bizonyult, ugyanakkor nehéznek is, mert ülve kellett a lufikat átjuttatni a gumikötél fölött.
Végül kiskocsira ültek és bóják között közlekedtek, kipróbálva így egy kerekesszékes ember helyzetét.
A tanterembe visszatérve Bartos Erika Őrangyal című mesekönyvéből felolvastam 3 mesét. Ezek a mesék kiválóan használhatóak kicsi gyermekeknél egy érzékenyítő programban. A mese végén örültem, hogy megfogalmazták, amit már annyiszor megbeszéltünk, hogy „ami nekem fáj, azt a másikkal nem teszem”.
A Lecsó című rövidfilm megtekintése még közelebb hozta a témát a gyermekekhez.
Végül bekötött szemmel alkottak. A feladat egy csiga elkészítése volt gyurmából. Gyönyörű alkotások születtek, még úgyis, hogy nem volt könnyű és viszonylag hamar jelezték, hogy le szeretnék szedni a szemükről a kendőt.
Egy nagyon értékes napot zártunk. A gyermekek megértették, hogy azokat az embereket, akik speciális nehézséggel küzdenek nem szabad kigúnyolni, hanem segíteni, elfogadni és ugyanúgy kell szeretni, mint ép embertársainkat.
Égi Veronika
osztályfőnök
>>>KÉPEK<<<