Minden évszaknak megvan a maga szépsége. A csillogó hótakaró, a zúzmarás fák, az ereszekről lecsüngő jégcsapok adják a tél varázslatos hangulatát. De bármilyen szép is a behavazott táj, a madarak életét mégis megkeseríti, mert ilyenkor nem találnak elegendő táplálékot, éheznek, el is pusztulhatnak. Ilyenkor nekünk kell gondoskodnunk az etetésükről. A törődést tavasszal majd szorgos rovarpusztítással hálálják meg.

Az olvasókönyvünkben sok – sok szebbnél szebb madárról olvashattunk. Több, nálunk áttelelő madarat megismertünk. Ez adta az ötletet, hogy szervezzünk egy témanapot a madarakkal kapcsolatban.

A napot egy nyelvtörővel kezdtük, amit olvastunk először magunkban, majd hangosan, aztán megpróbáltuk egyre gyorsabban. Nagyon élveztük, ezután meghallgattuk az önként jelentkezőket is.

Az internet és az okos tv segítségével gyakoroltuk a madarak felismerését, játszottunk memóriajátékot a madarak különböző képeivel. Ami a legérdekesebbnek bizonyult az a madarak hangjának felismerése. Jó volt hallgatni a kellemes madárcsicsergést.

A következőben két csapatot alkottunk, fiúk a lányok ellen. Kiválasztottuk a csapatkapitányokat, majd kezdődhetett a munka.

Első feladat egy rejtvény megfejtése volt, aminek megoldásaként megtudhattuk, hogy miről híres a selyemmadár.

Majd találós kérdéseket kellett megfejteni, persze madarakkal kapcsolatban. Azután madarak képeit kellett összepárosítani a madarak nevével. Nagyon izgalmas volt a megmérettetés, végül az eredmény döntetlen lett.

Technika órán gyönyörű tarka madárkákat barkácsoltunk, rajz órán pedig mindenki megpróbált élethű széncinegéket festeni.

A nap jó hangulatban telt, egy tartalmas, ismeretekben bővelkedő délelőttöt zártunk.

„Fa nélkül egy fillért sem ér a táj.

S üres a fa, ha nincs rajta madár.

Én azt hiszem nem kelne föl a nap,

Ha nem lennének fák és madarak.”

(Harmath Imre)

Égi Veronika
osztályfőnök

>>>KÉPEK<<<