Nagypénteken a keresztények Jézus szenvedését idézik fel a keresztúton. Szinte valamennyi katolikus templom falán vagy kertjében megtalálhatók Jézus keresztútjának állomásai. Ahogy egyik képtől haladunk a következőig, lélekben elkísérjük Jézust Poncius Pilátus palotájától a Golgota hegyére vezető útján, sőt egészen a sírjáig. A keresztúti ájtatosság végzése során egyszerre szembesülünk Jézus életének és rajta keresztül valamennyi emberi életnek a drámájával. Minden egyes stáció egy megállás: Jézus megáll egy-egy pillanatra, akár azért, hogy valakire rátekintsen, valakihez szóljon, akár azért, mert úgy tűnik, nem bírja tovább, és végül azért, mert elérkezett az útja végállomásához. Mindenki életében vannak állomások, amikor megtorpan, amikor szenvedés, betegség vagy gyász akasztja meg, amikor úgy érzi, hogy nem megy tovább. A Jézus szenvedéséről való elmélkedés megerősít saját keresztjeink hordozásában, és ha életutunkon irányt tévesztettünk, vagy ha megtántorodtunk, tovább lendít, mert Jézus keresztútja – és a mi keresztútjaink is – mindig az üres sír reményéhez vezetnek. Idén 2019. április 18-án Görcsönydobokán, április 19-én Sombereken jártuk végig az 5. osztállyal és a hívekkel a hagyományos keresztúti ájtatosságot a görcsönydobokai templomban és a sombereki Kálvária dombon. Énekekkel, imádságokkal elevenítettük fel Jézus szenvedésének állomásait.

Horváth Zoltánné
hitoktató