Élménybeszámoló szlovákiai utunkról
2018. szeptember 17-19.
Vééééégre !!!!!! Eljött, megérkezett, itt volt a nap. Nem kell magyaráznom senkinek, hogy mit is jelent diákként kiszakadni a családból, és az osztálytársakkal, tanárnőkkel eltölteni napokat valahol máshol és másképp, mint ahogyan megszoktuk. A „Határtalanul!” program keretében 2018. szeptember 17-én hétfőn reggel fél ötkor gyülekeztünk a sulinál. Álmos arccal, de izgatottan, felkászálódtunk a buszra. Öt órakor el is tudtunk indulni. Még akkor nem is sejtettük, milyen izgalmas utazás veszi kezdetét.
Anna tanárnő számtalan egyeztetése és telefonja, e-mailje, szervezői munkája után kialakult az úticélunk, a pontos programunk, a szálláshelyünk.
Hosszú utazás után odaértünk Deákiba. Felvettük Gábort, az idegenvezetőt. Megnéztük a román kori, egykor bencés kolostorhoz tartozó templomot, ahol egy kedves néni vezetett körbe bennünket. Később elmentünk egy alap iskolába, Vágsellyére. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket az ottani hetedikesek. A következő megálló Galántán volt, ott egy várat néztünk meg. Itt töltötte gyermekkorát Kodály Zoltán, híres zeneszerzőnk. A község emlékét a Galántai táncokban örökítette meg.
Majd jött a nap utolsó megállója, Nagyszombat, „Szlovákia Rómája”. A városban sétálva megismerkedtünk a nevezetességekkel: ferences templom, Trinitárius templom, színház, városháza.
Kimerülve, élményekben gazdagon, elmentünk a szállásra, Javorinkára, ahol a finom vacsora elfogyasztása után körbe sétáltuk a gyönyörű tavat. Estére mindenki olyan fáradt lett, hogy 1 óra múlva egy pisszenést se lehetett hallani.
Másnap nem volt túl korai kelés, mindenki kényelmesen felkészült a napra. A tanárnők átvették a szülői ház felelősségét a kirándulás időtartamára. Ez többször 24 órás szolgálatot jelentett.
Reggeli után elutaztunk Trencsénbe. Ott az idegenvezető körbevezetett minket Csák Máté várába, amely a Trencséni Múzeum kiállításának ad otthont. Városnéző sétánk során a Piarista templomot, a Városi tornyot és a zsinagógát tekintettük meg.
A következő megálló Tornyos volt, ahol Rákóczi Ferenc és Sigbert Heister generális csapatai között zajlott a trencséni csata.
Délután tovább utaztunk Csejtére, ahol a község mellett emelkednek a magasba Báthory Erzsébet vérgrófnő hajdani székhelyének, a Kárpátok „titokzatos várkastélyának”, Csejte híres várának romjai. Célunk eléréséhez 2,5 km-es utat kellett megtenni végig dombnak felfelé, de megérte! Gyönyörű kilátás várt ránk. Lefelé már könnyebb volt az út, s miután a Draskovics kastélyt megnéztük, ismét a szállásra utaztunk.
A nap végén tábortüzet gyújtottunk s pillecukorsütést tartottunk. Nagyon jó volt a hangulat!
Másnap reggel felpakoltunk és kezdődött az utolsó nap.
Első megállónk Dévény volt, ahol megnéztük a várat. Ezután Pozsony következett. A városnézést a Szent Márton dómtól kezdtük, ahol Habsburg-házi magyar királyokat koronáztak, majd az Érseki Palota, ahol Napóleon és az osztrák uralkodó, I. Ferenc írt alá 1805-ben egy békeegyezményt. Utunkat folytatva az Egyetemi könyvtár, Óvárosháza, Roland-kút és Mihály-kapu megtekintése következett. Ezután mentünk a várba, melyet a Duna fölé építettek, s többször átépítettek.
Utolsó megállónk Bős volt, ahol a duzzasztógátnál láthattuk, hogyan történik a hajók zsilipelése.
Este 10 óra körül érkeztünk haza.
Óriási nagy élmény volt számunkra, és nagyon köszönjük a két tanárnőnek, hogy elvittek bennünket! Felejthetetlen három napot töltöttünk el együtt!
Réder Máté 7. osztályos tanuló
